Az EMA-CHMP pozitívan véleményezte a diabetes mellitus kezelésére szolgáló Mounjaro (tirzepatid) készítményt.

Az új inzulinkészítmények és az egyre fejlettebb inzulinbeadási eszközök mellett a legforradalmibb változások a folyamatos glükózmonitorozásban, az inzulinpumpa-kezelésben és a diabetes-gondo­zás digitalizációjában következtek be. 

Új számítások ismételten igazolták, hogy a gyógyszerek az Egyesült Államokban a legdrágábbak, áruk átlagosan a globális átlagárak háromszorosára rúg.

Fiatalkori diabeteszben a jelenlegi kezelések nem lassítják a béta-sejtek funkcióromlását.

A 2-es típusú diabéteszben szenvedő betegek száma az életkorral me­redeken nő, gondozásuk és a szövődmények kezelése jelentős terhet ró a modern társadalmakra. Idős cukorbetegek gondozása során a glikémiás céltartomány, a kezelés meghatározása mindig egyénre szabott, függ a be­teg funkcionális és fizikális állapotától. 

Számos megfigyelés szerint a hiperinzulinémia – akár endogén, akár exogén – növeli a malignus daganatok előfordulási gyakoriságát 2-es típusú dia­betes mellitusban. Sok adat utal arra is, hogy a metformin – és esetleg más biguanidszármazék – védő hatást fejthet ki a daganatok kialakulásával és a daganatos halálozással szemben, illetve fokozhatja az antineopláziás kezelések hatását. Ezeket a kutatási eredményeket tekinti át a közlemény.

A gestatiós diabetes mellitus (GDM) magában foglalja az összes, terhesség alatt kezdődő vagy annak során felismert szénhidrátanyagcsere-zavart, azok súlyosságától és a terhesség utáni fennmaradásától függetlenül, nem kizárva annak a lehetőségét sem, hogy a glükózintolerancia már a terhesség előtt is fennállt, csak korábban nem került kórismézésre.¹ 

Érvek mellette
A 2-es típusú cukorbetegség kezelésé­ben nyilvánvaló paradigmaváltás követ­kezett be: korai kórismézés, kezdő ke­zelésként életmódváltás és metformin, a jó anyagcsere-beállítás időtartamára korlátozódó orális terápia, majd késle­kedés nélkül megkezdett korai inzulinkezelés. Az erek károsodása már a 2-es típusú cukorbetegség bizonyított meg­jelenése előtt, a prediabétesznek (csök­kent glükóztoleranciának) nevezett sza­kaszban kialakul. Fontos tehát a terápia optimális tervezése.

A krónikus gyógyszeres kezelések perioperatív menedzselése az orvost nehéz döntések elé állítja. Az American Society of Anesthesiologists besorolása szerint magas pontszámú betegeknek gyakran számos kísérő betegségük van, és azokra sokféle gyógyszert szednek. A gyógyszer-kölcsönhatások valószínűsége a szedett gyógyszerek számával párhuzamosan nő. A cikk összefoglalja a nem kardiológiai műtéten áteső betegek perioperatív gyógyszerelésére vonatkozó evidenciákat. Az elmúlt évtizedben több új útmutató látott napvilágot a kardiovaszkuláris gyógyszeres kezelésekkel (pl. a béta-blokkolók adásával) kapcsolatban. A nem kardiovaszkuláris gyógyszerek adásáról szóló állásfoglalások többsége csupán egyedi esetközléseken és szakértői véleményeken alapul.

Számos irányelv és a hazai gyakorlat szerint is 2-es típusú diabéteszben a gyógyszeres kezelés metforminnal kezdődik, de előbb-utóbb elkerülhetet­lenné válik ennek kiegészítése. Az EASIE vizsgálat a metformin mellé adott glargin inzulin, illetve sitagliptin hatásossá­gát (HbA1c-értéket csökkentő hatásának mértékét) és biztonságosságát, mellékhatásait és az adagolási formák okozta különbségek hatásait tesztelte.